Kiss Imre négy évtizedet szolgált a lótenyésztés szolgálatában, a Mezőhegyesi Állami Méntelepen kezdte pályafutását 1953-ban.
Kiss Imre apajpuszta
Életének egyik drámai pillanatát elevenítjük most fel: az 1975 nyarán rendezett apajpusztai Országos Fogathajtó Bajnokságot. Segédhajtóival, Bottyán Andrással és Zsótér Jánossal vettek részt a versenyen nóniusz törzsmén (Makó-11, Kamut 1, Nonius C.XXX.2, Nonius AXXXIX.2) négyesfogatukkal.
A verseny egyik eleme a vízbehajtás volt Dömsödnél, a Duna folyása mentén. Egy a partvonalban kikötött halászladikot kellett a vízbe gázolva megkerülni, a segédhajtónak felvenni a hordón elhelyezett üveget, majd tovább hajtani a kijelölt úton.
A lovak a víz közelségétől megbokrosodtak és ahelyett, hogy kis ívben megkerülték volna a sekélyesben a csónakot, nagy lendülettel egyenesen a folyó közepe felé gázoltak.
Az egyik segédhajtó még a parton leugrott a fogatról, így hárman (a hajtó, a másik segédhajtó és a svájci bíró) próbálták irányítani a kocsit, fékezni a lovakat szóval, ostorral, víztől csúszós hajtószárral. A felvételen látható hogy a segédhajtó is belekapaszkodott a szárba és közös erővel sikerült a part felé irányítani a méneket.
A bíró (aki az egyedüli úszni tudó személy volt a kocsin) üzletember lévén később meg is akarta venni a fogatot, azok azonban nem voltak eladók. A parton dermedten álló nézők, köztük id. Csanádi István is feszülten figyelték az eseményt. A kocsin ülők lélekjelenlétének köszönhetően nem történt tragédia, a mezőhegyesi fogat folytathatta a versenyt.
Szöveg: Nagy-György Tamás szakügyintéző Köszönetet mondunk Kiss Ildikónak, amiért a felvételeket a rendelkezésünkre bocsátotta, illetve köszönjük Szabó Zsuzsa közreműködését és tanácsait!