Iskolatörténet
Iskolánk:
Az iskola nevének és fenntartójának változásai, telephelyek és épületek
Mezőhegyesen a község 1911-ben állította fel az Alsófokú Iparos Tanonciskolát az elemi iskola keretein belül, két évfolyamon. Az 1914-1915. tanévtől Mezőhegyesi Községi Ipari Tanonciskola néven folytatta munkáját három évfolyamon. Ebben az időszakban az elméleti oktatás az elemi iskola épületeiben történt, az elemi iskola tanszemélyzetének vezetésével. Az 1950-1951-es tanévtől a szakképzés önállóvá vált, átkerült az Munkaerő Tartalék Hivatal (MTH) kezelésébe, ám az igazi önállóság, önálló tantestület megszervezésével az 1954-1955-ös tanévtől kezdődött. Az elméleti oktatás a Gödör vendéglőben kialakított helyiségben (ma idősek klubhelyisége) és a Vadász vendéglőből átalakított Kisintézetben (ma Expressz ABC) történt. 1955-ben az iskola irányítását átvette a Munkaügyi Minisztérium (MüM). A neve MüM 614. számú Iparitanuló Intézete Mezőhegyes lett, majd a kor szokásainak megfelelően 1963-ban felvette Zalka Máté nevét. Ebben az időszakban a Kisintézet a létszám növekedése miatt valóban kicsinek bizonyult, így az iskola megkapta a Kozma Ferenc utca 23. szám alatti ingatlant, az iskola jelenlegi székhelyét.
A Ménesbirtok iskolájának mai épületegyüttese az egykori állatkórház területén található, tanári épülete a hajdani főállatorvosi villa.
A Magyar Nemzeti Levéltár gyűjteményében a romantikus stílusban épült házról fennmaradt egy 1880-as alaprajz – a tervlap tanúsága szerint az épületet a felmérés idején „Neumann főállatorvos” lakta. Az iskola székhelyének legelső épülete a központi reprezentatív udvar szerves részét képező, Marode Stall nevezetű hosszanti istálló, mely ma a főépület tanműhely szárnya.
Az állatok kikötéséhez használatos vaskarikák még ma is láthatóak. A ménes alapításakor már rendelkezett állatorvossal, később a főállatorvos mellett több orvos és segédszemélyzet is felügyelte az állatállományt. Jelentősége nagy volt, hiszen számos esetben tört ki járvány, mely tizedelte az állományt, illetve háborús időszakokban jelentősen megnőtt a sérült vagy beteg – részben hadizsákmányként ide került – állatok száma a Ménesbirtokon.
Az első komoly forrásértékkel bíró helyszínrajz, térkép 1810 novemberében készült.
Ekkoriban a kórház egy hosszanti istállóból állt csak, mely a reprezentatív épülettömb szerves része volt, azaz építése 1810 novembere előtt történt, valószínűleg Hild János tervei nyomán. Ez pozíciójában megfeleltethető a mai oktatási főépület déli műhely szárnyának elhelyezkedésével.
A lókórház L-alakú bővítésére 1827 és 1869 között kerülhetett sor, talán az 1850-es évekbeli, állatállományt megtizedelő járvány következtében, vagy 1864 körül, amikor az elkülönítő istállók épültek a kórháztól keleti irányban. Az épületekről készült legmegbízhatóbb térképészeti forrás az 1882-es kataszteri térkép. Ekkor már áll a főállatorvosi villa melléképületekkel, valamint egy másik épület a lókórház második udvarán, építési idejük nem ismert.
A II. világháború után az épületegyüttest gépállomássá alakították, az L alakú állatkórház épületét gépszínné alakították, vele szemben az udvart tükörszimmetrikusan keretbe záró másik L alakú lapostetős szociális épületet emeltek, valamint 60 fős munkásszállót építettek. 1969-ben a gépállomás épületeit iskolává valamint tanműhelyekké, a munkásszállót pedig kollégiummá alakították. A főépület műhely szárnya valamint a többi tanműhely és a kollégium lapostetőt kapott, az udvaron acélvázas, nyitott gépszíneket építettek. A munkálatok 1970-re fejeződtek be, ettől az évtől kezdve oktatási célt szolgálnak az épületek. Az 1980-as években a nyitott gépszínek alatt homlokzati falak, néhol padlásfödém építésével tanműhelyeket, tantermeket alakítottak ki. Az 1990-es évek végén a főépület műhelyszárnyának homlokzatai felújításra kerültek, új cserépfedéses magastetőt és új nyílászárókat kapott. Ezt követően a 2000-es években újult meg a jelenleg „Újépületnek” nevezett tantermi és műhely épület, amely az 1960-as években épült L-alakú lapostetős szociális épületből lett kialakítva. Az épület Kossuth utcai szárnyát lebontották és a főépülettel azonosan cserépfedéses magastetőt kapott. A tanári épülethez közelebb eső déli végét felújították, földszinten a teljes műhelyállományt kiszolgáló központi öltözőket és vizesblokkot, tetőterében két tantermet alakítottak ki. Az északi végben megmaradó helyiségek felújítás nélkül műhelyként üzemeltek tovább.
1980-ban a Kisintézetet sikerült elcserélni a Hangai-épületért. A ház közkeletű nevét a csanádpalotai Hangai Tamásról kapta, aki a két világháború közti időszakban bérelte és működtette. Az eredetileg Pest-Arad postakocsi-állomásnak és fogadónak tervezett házat Jung József építette 1789-ben és olyan jelentős személyiségek jártak falai között, mint gróf Széchenyi István, Kossuth Lajos kormányzó elnök, vagy I. Ferenc József császár. Az épület a folyamatban lévő teljes felújítását követően új funkciót kap. A Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. irodái ide költöznek, a földszinten interaktív látogatóközpont, kávézó és ajándékbolt várja a mintagazdaságba érkező vendégeket.
Az Iskola székhelyén folyamatban lévő jelentős beruházások okán 2019 őszén, három tanévre a fenntartó új telephelyet alakított ki az egykori cukorgyári üzemi konyha épületében (5820 Mezőhegyes, Hild János utca 19. szám; 28/13 hrsz.). A telephelyen az egykori cukorgyári teniszpályából a Ménesbirtok tornacsarnokot alakított ki annak érdekében, hogy a beruházások időtartama alatt a mindennapos testnevelés zavartalan megszervezését biztosíthassa. Az iskola székhelyén zajló építkezésekről az igazgatói köszöntőben olvashat részletes beszámolót.
Az Iskola székhelyén folyamatban lévő jelentős beruházások okán 2019 őszén, három tanévre a fenntartó új telephelyet alakított ki az egykori cukorgyári üzemi konyha épületében (5820 Mezőhegyes, Hild János utca 19. szám; 28/13 hrsz.). A telephelyen az egykori cukorgyári teniszpályából a Ménesbirtok tornacsarnokot alakított ki annak érdekében, hogy a beruházások időtartama alatt a mindennapos testnevelés zavartalan megszervezését biztosíthassa. Az iskola székhelyén zajló építkezésekről az igazgatói köszöntőben olvashat részletes beszámolót.
Iskolánk a rendszerváltásig községi (később városi) fenntartású intézmény volt, majd 1993-tól Békés Megye Önkormányzata működtette önálló iskolaként, egészen 2007-ig.
A fenntartó az iskolát 2007. július 1-jével összevonta a Mezőkovácsházi Hunyadi János Gimnáziummal. Mivel ez az integráció nem bizonyult életképesnek, a megyei önkormányzat a 2008-2009. tanévtől iskolánkat a Harruckern János Közoktatási Intézményhez csatolta. 2015. szeptember 1-jétől az iskola visszanyerte önállóságát, fenntartója a Földművelésügyi Minisztérium lett. A Kozma Ferenc Mezőgazdasági Szakképző Iskola és Kollégium névadója Kozma Ferenc (1826-1892) földművelésügyi miniszteri titkár, majd tanácsos, a magyar lótenyésztés egyik legkiemelkedőbb alakja. Az összes ménesre kiterjedő átfogó tenyésztési koncepciót dolgozott ki. Mezőhegyesen beszüntette a telivér tenyésztést, mint nem idevalót, és a következő méneseket állította fel: Nagy Nóniusz, Kis Nóniusz, Gidrán, Angol félvér, Norfolki ménes. A Kozma Ferenc által előírt tenyésztési utasításoknak köszönhetően a mezőhegyesi lovak a legrangosabb nemzetközi díjakat kapták. 2017. augusztus 15-ével a Kozma a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. iskolája lett, újraalapított, önálló intézményként. Neve a 2019/2020-as tanévben Mezőhegyesi Kozma Ferenc Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium, majd 2020. július 1-jétől Mezőhegyesi Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium lett. Kozma Ferencnek továbbra is tisztelettel adózunk, többek között az iskola ösztöndíjprogramjának elnevezésével.
Az iskola igazgatói
1911-1916
Földes Ferenc
1911-1916
1916-1930
Kiss Károly
1916-1930
1930-1945
Horváth Dezső
1930-1945
1945-1947
Nagy Sándor
1945-1947
1947-1950
Gulácsi Zoltán
1947-1950
1950-1951
Bolemán Dénesné
1950-1951
1951-1952
Haránt Mihály (mb.)
1951-1952
1952-1962
dr. Kocsis Ferenc
1952-1962
1962-1967
Haránt Mihály
1962-1967
1967-1992
Magyaróvári Mihály
1967-1992
1992-2002
Csanádi István
1992-2002
2002-2003
Kiss Mihály (mb.)
2002-2003
2003-2006
Csanádi István
2003-2006
2006-2007
Agonás Margit (mb.)
2006-2007
2007
Berka Róbert (mb.)
2007
2007-2008
Plesovszkiné Ujfaluczki Judit
Berka Róbert intézményegység-vezető helyettes
2007-2008
2008-2010
Zámbó András
Varga Sándor oktatási igazgatóhelyettes, a 2009/2010-es tanévtől oktatási telephelyvezető
2008-2010
2011-2012
Mikulán Róbert
Gyuri István oktatási egységvezető
2011-2012
2012-2013
Kovács Zsuzsanna
Sándor Zoltánné igazgatóhelyettes
2012-2013
2013-2014
Kovács Zsuzsanna
Mucsi Balázs oktatási egységvezető
2013-2014
2014-2015
Kovács Zsuzsanna
dr. Malatyinszki Szilárd intézményegység-vezető
2014-2015
2015-2016
Tarkó Gábor (mb.)
2015-2016
2016-
Tarkó Gábor
2016-
Az iskola fennállása óta oktatott szakmák
1911-től 1945-ig vasesztergályos, bognár, épületlakatos, géplakatos, vasöntő, kovács, szabó, kazánkovács, asztalos, kereskedő, cipész, nyerges, szíjgyártó, rézműves, kéményseprő, villanyszerelő, fodrász, ács, hentes, kocsifényező és gépkovács szakmákat oktattak itt. A fő profil a géplakatos szakma oktatása volt. A fenti szakmák közül évente átlagosan hét-tíz szakma oktatására került sor az iskola lehetőségeinek és a környezet igényeinek megfelelően.
Az 1961-1962-es tanévtől a fő profil az országos beiskolázású mezőgazdasági gépszerelő szakma lett. Az iskola 1947-ig kizárólag fiú tanulókat iskolázott be, ezt követően lehetőség nyílt leányok beiskolázására is elsősorban nőiruha-készítő szakmában, de a szocialista elvek szerint vasas szakmákba is lehetett leányokat beiskolázni. 1948-ban itt indult az országban elsőként traktoros iskola, sőt az első nő az országban, aki traktorral dolgozott, a mezőhegyesi Kardos Júlia volt. 1972-ben az oktatási törvény értelmében a szakmákban profiltisztítás történt, kilenc szakma oktatására került sor (gépszerelő, hegesztő, gépi forgácsoló, lakatos, villanyszerelő, asztalos, nőiruha-készítő, kőműves, szobafestő-mázoló). Ebben az időszakban a tananyag és a tanórák 21%-a közismereti tárgyú, 15-19%-a szakmai elméleti tárgyú, 60-64%-a pedig gyakorlati képzés volt.
A rendszerváltás után a szakképzés változásokon ment keresztül, a szakmai profilt bővíteni kellett. A hagyományos szakképzés mellett 1988-tól szakközépiskolai osztály indult mezőgazdasági gépszerelő szakmában, majd ez 1993-ban rövid időre kiegészült ruhaipari szakközépiskolai osztállyal. 1995-ben intenzív képzés indult, ahol szakmával rendelkező fiatalok két év alatt érettségi vizsgát tehettek nappali képzésben (ez a képzési forma 2002-ben országos szinten megszűnt).
Iskolánkban 1996-tól 2002-ig gimnáziumi osztály működött rendvédelmi fakultációval. Ebből fejlesztették ki a 2021/2022-es tanévvel bezárólag kivezetett rendvédelmi szakközépiskolai – későbbi terminussal Rendészet és közszolgálat ágazatban folytatott szakgimnáziumi – képzést, amely anno kiegészült a biztonságszervező 2 és a biztonságszervező 1, érettségizettek számára indított képzéssel.
A tanulók személy és vagyonőri vizsgát is tehettek.
A szakképzés 1998 és 2000 között is jelentős átalakuláson ment át. A tanulók két évig közismereti tantárgyakat tanultak, pályaorientációs foglalkozásokon vettek részt, majd az OKJ (Országos Képzési Jegyzék) által felsorolt szakmák valamelyikében kaptak szakmai képzést. Az iskolaintegrációk korában a képzési szerkezet gyakori és sokszor átgondolatlan megváltoztatása negatívan befolyásolta az intézmény beiskolázási mutatóit.
2017 óta, mióta az intézmény visszanyerte önállóságát, a tanulólétszám újra növekvő pályán van. A profiltisztítást követően a mezőgazdasági képzések kerültek előtérbe: Lovász; Belovagló és Patkolókovács szakképesítés-ráépülések; Mezőgazdasági gépész, Mezőgazdasági gépjavító szakképesítés-ráépülés; illetve az újonnan bevezetett Kertész képzés. Az új képzésre az iskola a 2018/2019-es tanévtől elsősorban különleges bánásmódot igénylő tanulókat fogadott, kis létszámban. A 9. évfolyamra beiratkozó enyhe értelmi fogyatékos, illetve mozgásszervi fogyatékossággal küzdő kertész tanulókat ösztöndíjprogramunk havi nettó 20.000 forintos alap ösztöndíjjal támogatta. Üvegházat építettünk, mintakertet hoztunk létre. Tanulóink a 2016. évi „Ments meg egy kertet” országos programban az első hat helyezett között végeztek – miniszteri oklevelet és értékes ajándékcsomagot vehettek át.
A Kozma mezőgazdasági képzései mellett a szakgimnáziumban egy ideig tovább folytatta a hagyományos rendészeti képzést, illetve szakközépiskolában az ipari képzések közül a jelentős hagyományokkal rendelkező és piacképes Hegesztő szakma képzését. Az ifjúsági képzés mellett jelentős létszámmal volt jelen a kétéves, nappali rendszerű felnőttoktatás, valamint a szakma megszerzését követően kétéves, intenzív képzéssel biztosítottunk lehetőséget az érettségi bizonyítvány megszerzésére.
A 2020/2021-es tanévtől a többcélú szakképző intézményben célunk a tiszta profilú, mezőgazdasági szakképzés megteremtése. Technikumban mezőgazdasági gépésztechnikusokat és mezőgazdasági technikusokat képzünk, utóbbi képzésben növénytermesztő vagy állattenyésztő szakmairányt választhatnak a gyerekek. Szakképző iskolában folytatjuk a mezőgazdasági gépészek képzését, a Gazda képzésre jelentkező tanulók pedig lovász, vagy állattenyésztő, vagy növénytermesztő szakmairányt választhatnak. A képzési kínálat az intézmény hagyományainak, valamint a Ménesbirtok és a régió munkaerő-igényeinek megfelelően került kialakításra. A korábbi szakképesítés-ráépüléseket (Belovagló, Patkolókovács, Mezőgazdasági gépjavító) felnőttképzésben, tanfolyami keretek között oktatjuk.
a mai tanműhelyek előtt
Az iskola legfontosabb bázisvállalatai; képzési formák
1911-től az iskola önállóvá válásáig a gyakorlati oktatás a Magyar Királyi Állami Ménesbirtok gépműhelyében, építészetében és kerületi műhelyeiben, valamint néhány kisiparosnál folyt. Az iskola rendelkezett saját tanműhellyel, így a gyakorlati képzés körülbelül 30%-át – különösen az alapképzést – meg lehetett valósítani az iskolai tanműhelyben. Akiknek nem jutott hely, vagy nem volt választott szakmájukhoz megfelelően képzett oktató, kihelyezték vállalatokhoz (szórvány oktatás). A másod- és harmadéveseket igyekeztek valós körülmények között foglalkoztatni vállalati tanműhelyekben. A legfontosabb bázisvállalatok voltak a Ménesbirtok (később Állami Gazdaság, Mezőhegyes), a Mezőhegyesi Cukorgyár, a mezőkovácsházi MEZŐGÉP, a battonyai MOM, a mezőkovácsházi EVIG, a végegyházi Szabadság TSZ és a tótkomlósi Vegyesipari Szövet-kezet. Az 1970-es években huszonhárom vállalat és hat kisiparos vett részt a tanulók gyakorlati oktatásában. Sajnálatos módon a fenti üzemek a rendszerváltás után fokozatosan megszűntek, így a gyakorlati képzés szinte teljesen az iskolai tanműhely feladata lett. Az iskolai tanműhely úgynevezett termelő tanműhely a mai napig, s az itt készített munkadarabok értékesítése hozzájárul az iskolai költségvetéshez. 1989-től zajlott az intézmény területén gépjárművek környezetvédelmi felülvizsgálata is, a diagnosztikai berendezéseket a mai napig használjuk a mezőgépészek ágazati alapoktatásában.
Külön említést érdemel a felnőttek oktatása. Az iskola a vállalati igényeknek megfelelően rendszeresen szervezett szakmunkások számára továbbképzéseket, valamint második szakma megszerzését célzó oktatást. 1973-tól próbálkoztak gimnáziumi esti iskolai képzés indításával, de igazából a Szakmunkások Szakközépiskolája lett sikeres és keresett képzési forma.
Jelenleg az iskola fenntartója az intézmény egyetlen és kizárólagos duális képzési partnere.
Tanoncélet Mezőhegyesen 1945 előtt
Az 1911-től 1945-ig terjedő időszakra jellemző, hogy a tanoncokkal az iskolába járást próbálták szigorúan betartatni, a tanítók nagy gondot fordítottak erkölcsi nevelésükre. Elenyésző volt az igazolatlan mulasztás, az igazolt is kevés. A helytelen magatartást fegyelmező szankciókkal büntették (intés, dorgálás), nem volt ritkaság a tanoncok testi fenyítése sem. A jó tanulók dicséretet és könyvjutalmat kaptak.
Az „ipartörvény” értelmében a tanoncszerződés feltétele az elemi népiskola hat osztályának elvégzése volt. Kivételesen lehetett kevesebb osztály is, de akkor előkészítő osztályt kellett szervezni és a tanidő fél évvel meghosszabbodott. 1923-tól csak a tizennégy éven felüliekkel lehetett tanoncszerződést kötni. A tanonc munkaideje tizenkét óra volt, délelőtt és délután fél óra, délben egy óra szünet illette meg. Megkövetelték az orvosi alkalmasságot is, 1922-től pályaválasztási tanácsadó szervezetek működtek.
Mezőhegyesen az iparos családok gyermekeit tizennegyedik életévük betöltése után felvették tanoncnak a központi gépjavító műhelybe. A tanoncok az első évben megismerkedtek a műhely összes szakmunkáival. Munkaidejük 6 órától 18 óráig tartott. Hetente kétszer 14-18 óráig iskolai oktatásban vettek részt. Szombatonként kötelező volt a levente-oktatáson és vasárnaponként a templomi szent misén való részvétel. A majorokból összegyűjtött tanoncok elhelyezésére a Hangai vendégfogadó épülete szolgált.
A tanoncok kötelessége volt, hogy munkakezdés előtt begyújtsák a kályhákat, előkészítsék a szerszámokat. Este a munka befejezése után feltakarították a műhelyt. A gépjavító műhelyben tanoncnak lenni kedvező, kiváltságos helyzet volt, jobb, mint önálló kisiparosnál, mert a tanoncoknak itt nem kellett részt venniük háztartási munkákban.
A tanoncévek letelte után a fiatalok három évig segédként dolgoztak. Önálló munkát végeztek olcsón, s ez nagy megtakarítást jelentett a gépműhelynek. A bérük 2-8 fillér volt évfolyamtól függően. Ekkor Mezőhegyesen az önálló munkára képes ipari dolgozó bére megegyezett az első osztályú cseléd bérével.
„Tanoncz szerződés” (1906)
„Tanoncz szerződés” (1906)
Nevelés-oktatás az iskolában a második világháború után
Az önálló szakképzés beindítása után a mezőhegyesi szakmunkásképző iskola mindig nagy gondot fordított a tanulók tanulmányi munkájának segítésére. Ezt szolgálták a korrepetálások, szakkörök, tanulmányi versenyek és tanulmányi kirándulások. Az 1960-as évektől rendszeresek voltak a tanulmányi házi-, megyei- és országos versenyek, valamint az SZKT (Szakma Kiváló Tanulója) versenyek. Az iskola tanulói szép eredményeket értek el ezeken a versenyeken. Az iskolában évente öt-tíz szakkör működött (például modellező, go-kart, barkács, fotó- és rádiós szakkörök). Kiemelkedő volt az iskolában folyó zenei nevelés, noha az ének-zene nem tartozott a szakképzés tanrendjébe. Az 1961-62-es tanévben a Szegedi Kulturális Seregszemlén a pengetős zenekar (mandolinzenekar) első helyezett lett. Az 1971-ben alakult fiú énekkar több fesztiválon sikeresen szerepelt – elsősorban mozgalmi dalokkal –, és ezüstkoszorús minősítést kapott. A KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) szervezet kezdeményezésére a Kisintézet pincéjében Ifjúsági Klub jött létre, amely rövid idő alatt az iskola egyik kulturális centruma lett. Az 1970-es években jól működő irodalmi színpada is volt az iskolának, a tanulók tudásának elmélyítését segítette a folyamatosan bővülő iskolai könyvtár.
1957-től a KISZ különböző mozgalmain keresztül segítette a diákokat a tanulásban, szervezte szabadidős programjaikat. A mezőhegyesi szakképző iskola kiemelt feladatként kezelte tanulói honvédelmi nevelését – ez a tanulók fegyveres szolgálatra való felkészítését segítette. Felejthetetlen élményeket jelentettek a tanulók számára a honvédelmi napok rendezvényei és a lövészversenyek. A honvédelmi nevelés anyagi-technikai, szellemi-ideológiai bázisa az 1953-ban megalakult MHSZ (Magyar Honvédelmi Szövetség), valamint az Ifjúgárda szakasz voltak. 1964. május 11-én került átadásra az iskolai lőtér, amely a honvédelmi nevelés mellett a rendvédelmi képzést szolgálta (az MHSZ utódja 2005-től Lövész Egyesületként működött tovább). A Rendészet és közszolgálat ágazati képzés kivezetésével a lőtér 2020-ban elbontásra került, helyén a közeljövőben uszoda épülhet.
Az iskola jellegéből fakadóan a tanulóknak sok fizikai munkát kellet végezni, ezért szükséges volt állóképességük fejlesztése – a sport szerves részévé vált a tanulók mindennapjainak. Az évek folyamán több szakosztály működött sikeresen, a tanulók neves sporteseményeken értek el sikereket. Az 1960-as évektől rendszeresen megrendezésre kerültek tanulmányi kirándulások, üzemlátogatások, túrák, külföldi és hazai táborok.
1945 után a tanulók széleskörű juttatásokban részesültek: ösztöndíj, munkaruha, egyéni védőeszközök, tisztálkodási szerek, csekély használati díj ellenében ingyenes tankönyv. Igen alacsony volt az étkezési díj, gyakran szerveztek kedvezményes üdültetést, a tanulók tanulmányi szerződést köthettek, amely biztosította számukra a munkahelyet. Ehhez járult még az ingyenes orvosi vizsgálat és SZTK-biztosítás, természetesen ingyenesek voltak a szakkörök, sportkörök és az iskolai rendezvényeken való részvétel. A rászoruló és arra érdemes tanulók segélyben részesülhettek.
A rendszerváltás után az anyagi források beszűkülésével a fenti juttatások nagy része megszűnt, a szabadidős tevékenységek szerkezete megváltozott. A diákélet szervezését a DÖK (Diákönkormányzat) végzi, megyei és országos szinten a lovas szakmákat tanuló diákok, mezőgépészeink, illetve a rendész osztályok versenyei dominálnak.
Hagyományos rendezvényeink a Szakmai Nap (nyílt nap, pályaorientációs rendezvény), az Adventi Nap, a „Varnyúavató” (gólyabál), a szalagavató, a „Régi idők majálisa” (diáknap) és a ballagás. 2018 óta a régi hagyományokat felelevenítve címerezőtábort szervezünk Mezőhegyesen. A „Birtoktábor” megjelenik az iskola szakmai programjában, „az intézmény hagyományrendszere” című fejezetben.
A létszám növekedése; otthon az iskolában – kollégiumunk bemutatása
A mezőhegyesi iskola kezdetben a helybéli, majd a helybéli és a környező településekről származó tanulók szakképzését látta el. Tanulólétszáma 1949-ig évente átlagosan 50-70 fő közötti volt. 1954-ben létszámugrás következett be (235 fővel). Ettől kezdve a létszám évente egyenletesen növekedett, csúcspontját az 1968-1969-es tanévben érte el 809 fővel. A szocialista érában a tanulólétszám mélypontja az 1978-1979-es tanévben volt 338 fővel, majd az ugyancsak alacsony 340-360 fő körüli létszám állandósult a rendszerváltásig. A 2006-2007-es tanévre a létszám 611 főre növekedett, ám az integrációs törekvések és a térség demográfiai helyzetének romlása ismételt csökkenéshez vezettek. Az újabb történelmi mélypontot a 2014/2015-ös tanév végén érte el 178 fővel. 2015-ben az 1-3 helyen jelentkező általános iskolás tanulók rangsorolásakor csupán 57 fő jelentkező volt az iskola képzéseire, míg 2020-ban 136 fő 189 helyen jelölte meg az intézményt. Az iskolának aktív kommunikációja, működő pályaválasztási stratégiája, átgondolt szakmai fejlesztési programja van. A beiskolázási körzet folyamatosan bővül, kiszélesedik. A tanulólétszám 2021 szeptemberében elérheti a 300 főt.
A beiskolázási körzet kiterjesztésével szükséges volt a tanulók kollégiumi elhelyezése. A kezdeti időszakban a vidéki tanulókat a Battonyai úton található úgynevezett Görög szálláson helyezték el, de albérletben is laktak tanulók. A létszám növekedésével szükségessé vált tanulóotthon létrehozása, amelyet a szakképző iskola mai területén lévő gépállomás munkásszállójából alakítottak ki. Kezdetben 60 fő befogadására volt alkalmas, míg a bővítések után 130-140 tanulót is el tudtak helyezni. Az otthon, majd később kollégium igyekezett valóban otthont adni a tanulóknak. Minden segítséget megkaptak a tanuláshoz, színes szabadidős tevékenység folyt, megtanulták az együttélés alapvető szabályait, toleranciát mások felé, környezetük rendbetételét, a munka becsületét. A kollégiumhoz neves rendezvények, vetélkedők, előadások, gyalogtúrák, bensőséges ünnepek, nevezetes szakkörök fűződnek. Utóbbiak közül a Bulik József által vezetett fafaragó szakkört emeljük ki. A kollégium több régi hagyományt ma is őriz, életben tart. 2015 óta a kollégiumi létszám megkétszereződött, az iskola jelenleg 65 településről fogad tanulókat. A kollégiumi elhelyezést térítésmentesen biztosítjuk, hétvégéken is, havonként egy kötelező hazautazással. A folyamatban lévő fejlesztéseket főképpen az indokolja, hogy a kollégium megtelt.
Az ezredforduló után
A Mezőhegyesi Technikum, Szakképző Iskola és Kollégiumban minden egy helyen található: az elméleti oktatás tantermei, a tanműhelyek, a vidéki tanulók számára otthonos kollégium, a sportcsarnok, a könyvtár és a duális képzőhely – és mindez évről évre szépülő környezetben, egy történelmi levegőjű kisváros szívében.
Tarkó Gábor
igazgató
Felhasznált irodalom:
Tarkó Mihályné: Kezek dicsérete.
A szakmunkásképzés története Mezőhegyesen.
Mezőhegyesi Füzetek 8.
Város- és Környezetvédő Egyesület, Mezőhegyes, 2006.