Iskolavezetés
Iskolánk:
Amikor a diákok iskolát választanak, amikor a szülőkkel, gondviselőkkel közösen megszületik ez a fontos döntés a pályaválasztásról, joggal tehetik fel az alábbi kérdéseket:
- Kik az iskola vezetői,
- milyen jövőképet kínálnak az itt tanulóknak;
- mit tettek eddig és mit kívánnak tenni a jövőben a szakképzés 21. századi igényeknek megfelelő megújításáért?
Ezen az oldalon az iskolavezetés tagjai mutatkoznak be és adnak választ ezekre a fontos kérdésekre.
Tarkó Gábor
igazgató
Tarkó Gábor
igazgató
Oktatott tárgyak: történelem
„Az ember életének
minden egyes pillanatában
nem csak az, aki volt,
hanem az is, aki lesz.”
(Oscar Wilde)
Tarkó Gábor vagyok, 43 éves iskolaigazgató, történész, tanár, egy tizenöt éves fiú édesapja. Nős vagyok, a feleségem Tarkó Gáborné Balogh Elvira óvodapedagógus. „Cukorgyári gyereknek” tartom magam. Anyai nagyapám a második világháború előtt a Mezőhegyesi Cukorgyárban dolgozott asztalosként, majd az Aradi és Csanádi Egyesült Vasutak forgalmistájaként. Anyai nagyanyám a depónián dolgozott a mérlegházban. Édesapám szintén a Cukorgyárban volt villamos művezető, majd a Mezőhegyesi Ménesbirtok Rt. Vetőmagüzemének műszaki ágazatvezetője lett. Édesanyám a helyi szakképző iskola tanáraként, igazgatóhelyetteseként dolgozott. Kisgyermek koromtól gyakran megfordultam annak az iskolának a falai között, amelynek ma az igazgatója vagyok. Megismertem a jelenlegi és mára már nyugalmazott kollégáimat, ezért is fontos számomra, hogy minden fontosabb iskolai rendezvényre meghívást kapjon valamennyi nyugdíjas munkatársunk. Mindig megkérdezem őket, mi a véleményük az iskoláról, az elért is kitűzött céljainkról. Számítok a szakértelmükre, tapasztalataikra, hiszen az ő munkásságuk alapozta meg a jelenkori Technikumot, személyes hatással voltak a személyiségemre, pályaválasztásomra egyaránt.
Alapfokú iskoláimat Mezőhegyesen végeztem. Speciális, számítástechnikai orientációjú hatosztályos gimnáziumot végeztem Makón, a József Attila Gimnáziumban. Ilyen irányú képzettségemnek, ismereteimnek ma is nagy hasznát veszem az elektronikus tanügyi adminisztrációban, a kiadványszerkesztésben, prezentációk összeállításában csakúgy, mint pedagógiai tevékenységem, különösen az online oktatás során. Magam készítettem az iskola honlapjának legtöbb tartalmi elemét, szerkesztem az intézmény közösségi oldalát, informatikai ismereteimet naprakészen tartom.
Egyetemi tanulmányaimat a szegedi József Attila Tudományegyetemen kezdtem, 2000-ben történelem szakos középiskolai tanárioklevelet szereztem a jogutód Szegedi Tudományegyetemen. A történelem szakon helytörténeti témáról írtam szakdolgozatomat, mely hamarosan könyv formájában is napvilágot látott (2001). Címe: „Menedéke volt a szökevényeknek, s börtöne a hazafiaknak – Mezőhegyes 1848-49-ben.” A Szegedi Tudományegyetemen elvégeztem a Régészet szakot, valamint jogot is hallgattam. Középfokú nyelvvizsgával rendelkezem angol nyelvből, alapfokú nyelvvizsgának megfelelő záróvizsgával latin nyelvből, tizenkét éven át tanultam az orosz nyelvet, a középiskolás éveim alatt országos versenyen (Petőfi-Puskin verseny) vettem részt. Alap szinten beszélek szerb-horvát és román nyelven is. Angolul folyékonyan beszélek, s mivel a szaknyelvet is jól ismerem, rendszeresen tartok angolul előadást Mezőhegyes történetéről, tartok tárlatvezetést, idegenvezetést angol nyelven. Például 2013 októberében a Nemzetközi Szociológiai Társaság (ISA) Szegeden rendezett nemzetközi konferenciáján „Cultural programmes based on tradition – Leisure and recreation in a historic town in the 21st century” címmel tartottam előadást angol nyelven.
A diploma megszerzését követően egy voltam a kevesek között, aki hazajött Mezőhegyesre, de csak két év múltán kaptam állást; addig a szomszédos kisvárosban működő, battonyai Mikes Kelemen Gimnázium és Szakiskola tanára, ifjúságvédelmi felelőse, drogkoordinátora és diákönkormányzatot segítő tanára voltam. Régészet szakkört, történelmi szerepjáték szakkört tartottam, számos rendezvény szervezésében vállaltam vezetőszerepet.
Két év után hazajöttem, a mezőhegyesi József Attila Általános Művelődési Központban dolgoztam. Az általános iskolások számára a tananyagot jelentős mértékben le kellett egyszerűsítenem, ami kihívást jelentett. A kisiskolások sokkal érdeklődőbbek, könnyen motiválhatóak, könnyen fegyelmezhetőek voltak. Sok volt a tehetséges diákom, versenyeken is szép eredményeket értünk el együtt. 2006-ban az Apáczai Csere János Kiadó által kiírt országos történelmi pályázaton és versenyen 8. osztályos tanítványom első helyezést és magas pénzdíjat nyert az 1848-49-es forradalom és szabadságharc témakörében, a mezőhegyesi eseményeket is összegző dolgozatával. A kiírt feltételeknek megfelelően tanítványommal fát ültettünk Mezőhegyesen. Az ifjúságvédelemben szerzett tapasztalataimat szélesebb körben is igyekeztem megosztani, például az Alkalmazott Egészségtudományi Tanszék meghívására több alkalommal adtam órákat a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Főiskolai Karán. A tanítás mellett mint leendő régész, jelentős szerepet vállaltam a Helytörténeti Gyűjtemény létrehozásában, tevékeny résztvevője voltam az iskolai szabadidő szervezésének, a város kulturális életének. 2014. március 13-án, Budapesten a Benczúr Házban került sor a rangos Holnap Városáért Díj 2013 díjátadójára. A pályázatokról a díjat alapító City Hungary, a Magyar Országgyűlés Fenntartható fejlődés bizottsága, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága, valamint a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara független szakemberei döntöttek. Veszprém mellett a kultúra, örökségmegőrzés kategóriában Mezőhegyes különdíjat kapott Helytörténeti Gyűjteményéért. „Kezek dicsérete – a szakmunkásképzés története Mezőhegyesen” címmel Édesanyámmal közösen megírtuk a helyi középiskola történetét, fennállásának századik évfordulóján ünnepségsorozatot, nyugdíjas találkozót szerveztünk, valamint állandó kiállítást rendeztünk be a Gyűjteményben. Azóta is bővülő iskolatörténeti kiállításunkat 2011. október 7-én Dr. Erdész Ádám, a Békés Megyei Levéltár igazgatója nyitotta meg.
A helyi középiskolában Diákönkormányzatot segítő tanárként, majd 2005-től munkaközösség-vezetőként folytattam rendezvényszervezői tevékenységemet. Rendszeresen én szerveztem az iskola hagyományos adventi rendezvénysorozatát, a Régi idők majálisát – diáknapot; a „Varnyúavatót” – iskolánk gólyabálját. A mai napig aktívan részt vállalok az iskolai rendezvények szervezésében, 2018-tól a régi hagyományokat felelevenítve címerezőtábort is szervezünk. Több megemlékezés, iskolai ünnepség közül kiemelem, hogy 2009-ben másfél órás, négy felvonásos színdarabomat adták elő az iskola diákjai az ÁMK színháztermében. Az általam 2010-ben rendezett március 15-i műsor egy misztériumjáték volt, Mezőhegyes hőseinek állított emléket: Pfiffner Paulina és Gonzeczky János életük utolsó óráján írott, képzelt leveleiből hangzottak el részletek. 2011 és 2012 telén rendhagyó, egyszersmind nagyszabású vállalkozásba fogtunk az intézmény diákjaival és pedagógusaival közösen. A március 15-i iskolai ünnepségre egész estés, kosztümös történelmi játékfilmet készítettünk. A film forgatókönyvét magam írtam, a filmet én rendeztem, forgattam, vágtam. A forgatások „bázisa” a Helytörténeti Gyűjtemény volt, ahol egy börtöncellát rendeztünk be a forgatásra. A felvételek a legzordabb télben, nem kis nehézségek árán készültek el január, február és március hónapokban. Többek között jelenetek forogtak a 18. majori külső kemencés csikós lakoknál, a Szent György római katolikus plébániatemplomban, a Traun-kápolnánál a temetőben; a Hangai-épületben, a központi istállóban és a Csekonics-udvaron; a „Nagyiskola”pincéjében, a déli kis diadalkapunál és a temető mögötti, 19-i erdőben, társas kocsin. A parancsnoki épületben játszódó estély-jelenetet Édesapám, Tarkó Mihály otthonában, korabeli antik bútorok között rögzítettük. Az egy órás alkotás messzemenően törekszik az 1848-astörténelmi események, az azokat meghatározó módon alakító mezőhegyesi személyek, valamint a szabadságharc korának hiteles bemutatására. A film megtekinthető a honlap „Archívum” menüpontjában. A „Sötét zakatolás” című helytörténeti színdarabot 2016. október 21-én mutattuk be, az 1956-os Emlékbizottság közel 2 millió forintos támogatásával.
2003 óta tanítok a helyi középiskolában. Kezdetben óraadóként, majd 2005 szeptemberétől teljes állásban foglalkoztattak. Pályám során általános iskolában tanítottam történelem, valamint mozgókép és médiaismeret tantárgyakat; felzárkóztató osztályokban és szakiskolában tanítottam történelem és társadalomismeret tantárgyat, szakközépiskola nappali tagozatán tanítottam történelem, társadalomismeret és alkotmányjog tantárgyakat, esti tagozaton történelem, társadalomismeret és filozófia tantárgyakat. 2005 óta a legtöbb mezőhegyesi szakközépiskolás diák nálam érettségizett történelem tantárgyból, igazgatói megbízatásomat megelőzően minden évben osztályfőnök is voltam. Két évig, az intézményi integrációig a humán munkaközösség vezetője voltam. Az intézményi integrációk korában – előbb 2007-ben a mezőkovácsházi székhelyű Hunyadi János Gimnáziumhoz, majd 2008-ban a gyulai Székhelyű Harruckern János Közoktatási Intézményhez csatolták az iskolát –, 18 különböző tantárgyat tanítottam a történelemtől az etikán és az alkotmányjogon keresztül a művészettörténetig és a kommunikációig. Nagy kihívást jelentett a sokféle tananyag kidolgozása, mert sokszor tankönyvek sem álltak rendelkezésre. Minden héten sok-sok órát készültem, mert büszke vagyok arra, hogy az én kezemben pályám kezdete óta egy könyvet sem láttak az óráimon a tanulók. Alapelvem, hogy a tanár csak úgy várhatja el bármilyen tananyag elsajátítását diákjaitól, ha azt ő maga magasabb szinten ismeri, és bármikor elő is tudja adni.
Pályám kezdete óta délutánonként szerepjátékokat játszok a tanítványaimmal. Az interakción alapuló, igen összetett fantáziajáték a gyerekek által választott történelmi korokba vezeti őket. 2012-ben ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját a Helytörténeti Gyűjteményben működő Mezőhegyesi Történelmi Szerepjáték Klub. A tagok korhű és korabeli jelmezekbe öltözve Károlyi-kocsin járták be a történelmi városközpontot és a 39. majort a dualizmus korában játszódó élő szerepjáték során. A jelenlegi és a volt klubtagok találkozójával, vacsorával, előadással zárult a nap. A mai napig mesélek olyan tanítványaimnak, akik általános iskolásként kezdtek el járni a szerepjáték szakkörömre, középiskolásként és főiskolai/egyetemi éveik alatt is jártak, ma pedig felnőtt emberként, munkatársamként jönnek el egy-egy közös játékülésre.
A 2015/2016-os tanévtől a mezőhegyesi szakképzés visszanyerte önállóságát – ebben nagy szerepet vállaltam. 2015. szeptember 1-jétől 2016. augusztus 31-éig az iskola megbízott igazgatója voltam. Sikeres igazgatói pályázatot nyújtottam be, ezt követően 2016. szeptember1. napi hatállyal Dr. Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter kinevezett az iskola igazgatójának. A Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. fenntartásában 2017. augusztus 15-én megkezdte működését a Kozma Ferenc Mezőgazdasági Szakképző Iskola és Kollégium, ma ezen iskola jogutódjának vagyok az igazgatója. Kinevezésemet Pap István Tibor vezérigazgató úr erősítette meg. Három év alatt két fenntartóváltást hajtottunk végre, jogi és vezetői ismereteim egyaránt jelentősen gyarapodtak. Az általam kialakított új intézményi struktúrában olyan mezőhegyesi pedagógusok kaptak vezető pozíciót, akik évtizedes munkásságukkal gyarapították ezt a közösséget, szívügyük az iskola fejlődése. Komoly munkát fektettünk az új iskola Alapító okiratának, Szakmai programjának és egyéb fontos alapdokumentumainak, szabályzatainak kidolgozásába. Működő, országos beiskolázási stratégiánk van. A környékbeli kis középiskolák tanulólétszáma folyamatosan csökken. A leghátrányosabb helyzetű kistérségek egyikében élünk, ahol a demográfiai hullámvölgy egyre mélyebb. 2015-ig így volt ez Mezőhegyesen is. 178 tanulóval vettem át az iskolát – a megelőző tanévekben évi 60-70 fővel fogyott a létszám. 2015-ben az 1-3 helyen jelentkező általános iskolás tanulók rangsorolásakor csupán 57 fő jelentkező volt az iskola képzéseire, míg 2020-ban 189 fő jelölte meg az intézményt. A 2021/2022-es tanévben a tanulólétszám elérheti a 300 főt.
Vezetőként elért eredményeim csak részben kárpótolnak azért, hogy eltávolodtam a diákságtól. Heti négy kötelező órám van, ezeket igyekszem nagy igénnyel megtartani. Minden órán használom a projektort és az okostáblát. Képeket, térképeket vetítek a tananyaghoz, melyeket azután az osztály Facebook-csoportjában is megosztok. Az IKT-eszközök használatátigazgatóként is szorgalmazom. Mielőtt igazgató lettem, kis iskolánk szinte minden diákját tanítottam, napi kapcsolatban voltunk. Napjainkban próbálom a tanórákon kívüli programokon jobban megismerni a gyerekeket.
Az iskola infrastruktúrájának fejlesztése mellett további szakmai terveim között szerepel az átfogó és úttörő tananyagfejlesztés elsősorban az agrárinformatika és a precíziós gazdálkodás területén. A 21. századi színvonalú szakképzést a mintagazdaság üzemegységeiben, és együttműködési megállapodások alapján az ország vezető agrárcégeinél, valós üzemi körülmények között kívánom megvalósítani. A következő tanévtől mentorprogram indítását tervezem, folytatom a határon túli kapcsolataink építését. Az önképzés, továbbképzés területén igyekszem jó példával elöl járni. Többek között a sajátos nevelési igényű gyerekek tanítása, a viselkedészavarok kezelése, a hatékony együttnevelés, az interaktív oktatás, a pedagógiai mérés-értékelés, a pályaorientáció és a minősítésre való felkészülés voltak azok a szakterületek, amelyek kapcsán továbbképzéseket végeztem. Az iskola pedagógusai közül elsőként írtam meg az e-Portfóliót, a Pedagógus II. fokozat megszerzésére irányuló minősítő eljárásban 100%-os értékelést kaptam. 2016. június 10-én „Közoktatási vezető és pedagógus szakvizsga” végzettséget szereztem a Szegedi Tudományegyetemen.
Hatodik éve vagyok a helyi középiskola igazgatója, ez idő alatt a tanulók létszáma közel a kétszeresére nőtt, jelentős mértékben javult az oktató-nevelő munka szakmai minősége. A Mezőhegyesi Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium diákjai szép eredményeket érnek el a legkülönfélébb helyi, regionális, sőt országos szakmai, tanulmányi versenyeken. Az intézmény székhelyén nagyszabású beruházások zajlanak, megújulnak a műemlék épületek, megvalósul a kollégium teljes rekonstrukciója, valamint új sportcsarnok épül. Sokat dolgozom az iskola fenntartója, a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. kommunikációjában, a társadalmi kapcsolatok területén, valamint Lázár János kormánybiztos felkérésére a Társaság felügyelőbizottságában is tevékenykedek.
Önkormányzati képviselőként aktívan rész vállalok a város ügyeinek vitelében, elsősorban az egészségügy, az oktatás, a kultúra és örökségvédelem, valamint a turizmus területén. Jelenleg a Pénzügyi, Szociális és Ügyrendi Bizottság elnöke, illetve 2013-ban történt megalakulása óta Mezőhegyes Város Települési Értéktár Bizottságának az elnöke vagyok. Tagja vagyok a Mezőhegyes városi havilap szerkesztőbizottságának, én vagyok a lap olvasószerkesztője. Fontosnak tartom a múlt értékeinek feltárását, megóvását. Két évtizede gondozom a mezőhegyesi Helytörténeti Gyűjteményt, amely mára Békés megye egyik legnagyobb közgyűjteményévé vált. Az évek során több mint harminc helytörténeti témájú kiállítást rendeztem. Jelenleg tizennégy állandó kiállításunk tekinthető meg, köztük a „Száz éves a mezőhegyesi szakképzés” és a „Ménestörténet” című kiállítások.
Nem csak a település múltját és jelenét ismerem jól, határozott elképzeléseim vannak Mezőhegyes jövőjéről is. A jövőnk elképzelhetetlen a fiatalok nélkül. Úgy gondolom, hogy a vidék népességmegtartó erejét elsők között a helyben megvalósuló, 21. századi szakképzés tudja növelni.
Paródia Tarkó Gáborról (szalagavató, 2016)
Janovszki László
általános igazgatóhelyettes
Janovszki László
általános igazgatóhelyettes
Oktatott tárgyak: digitális kultúra, informatika
Janovszki László vagyok, informatikus-mérnöktanár, szerető férj és két gyermek boldog édesapja. A felmenőim az 1800-as évek vége óta élnek Mezőhegyesen, a Cukorgyár, a Ménesbirtok és a helyi középiskola is a munkaadójuk volt. A szüleim a Cukorgyár dolgozói voltak, így magam „Cukorgyári gyereknek” tarom, ami egyértelműen egy pozitív csengésű közösséghez tartozást jelent. A szüleimtől olyan szemléletet, olyan értékrendet kaptam, melyből bármikor tudok merítkezni, melyet a legjobb tudásom szerint szeretnék a saját gyermekeimnek is átadni, illetve amivel az iskolában tanuló diákokat is szeretném megismertetni.
A Mezőhegyesi Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium, az akkori nevén Békés Megyei Mezőhegyesi Szakképző Iskola és Kollégium 2003-óta a munkahelyem. Diákok oktatásával ez idő óta foglalkozom, bár úgy gondolom, hogy a pedagógiai tevékenységem már egészen fiatal gyerekkoromban elkezdődött. Az utcában a legidősebb gyermek lévén naponta trombitáltam össze a kisebbeket, találtam ki programokat, közös játékokat. Közben tapasztalatot szereztem a csapatépítés, az egységbe kovácsolás, a felelősség, a feladatok meghatározása, az időkorlátok betartása, valamint az egyes személyek sajátos igényeinek a csoporthoz igazítása terén. Idejekorán megtanultam türelemmel és belátással kezelni a konfliktusokat, feltárni és megszüntetni azok forrásait.
A számítógépek világa már középiskolás koromtól komolyan érdekelt, igaz a ’90-es évek elején még közel sem voltak annyira szerteágazóak az informatika területei, mint manapság. A középiskolát befejezve dolgozni mentem, majd munka mellett kezdtem el a Gábor Dénes Főiskola „Mérnökinformatikus” szakán a főiskolai tanulmányaimat, diplomámat 2005-ben szereztem meg.
Később saját elhatározásból úgy döntöttem, hogy a tanári végzettséget is megszerzem, ezért a Dunaújvárosi Egyetemre iratkoztam be, ahol 2010-ben „Mérnöktanár – mérnökinformatikus” végzettséget szereztem.
Az iskolában 2015/2016-os tanévtől kezdődően igazgatóhelyettesi feladatokat látok el. A kibővült feladatköröm szerint tovább képeztem magam, a Kodolányi János Egyetemen2017-ben „Közoktatási vezető és pedagógus szakvizsga” végzettséget, 2020-ban pedig minősítő eljárás során Pedagógus II. fokozatot szereztem.
Az első tanítási évet követő nyári szünet még javában tartott, amikor összefutottam az egyik kollégámmal, és beszélgetés közben azt ecseteltem neki, hogy mennyire várom a következő tanévet, hiányoznak a diákok, hiányzik az iskola. Akkor tudatosult bennem, hogy megtaláltam azt, amivel szívesen foglalkozok, amit szívesen csinálok, ahol otthon érzem magam.
Néhány éves tanítási tapasztalatot követően szakmai tanulmányúton vettem részt Hollandiában, ahol a szakképzés sajátosságaival ismerkedtem meg. A szakmai kirándulás nagyon tanulságos volt számomra, az itthonitól eltérő, de igen hasznosnak mutatkozó szokásokat, eljárásokat ismertem meg.
Osztályfőnöki munkám során mindig igyekszem a diákokkal és a szülőkkel egyaránt olyan kapcsolatot kialakítani, melyben nem az alá-fölé rendeltségi viszony, hanem a partnerség adja az alapot. Az iskolai rendezvények alkalmával szereplésre buzdítom őket, kirándulást szervezek az osztály számára, diáknapon, sportnapon pedig amennyire csak lehet, mozgatom a csapatot. Az önállóan szerveződő kisebb csoportokból egységes osztályt próbálok kovácsolni, elsősorban a közös élményeken keresztül.
Szívügyemnek tekintem az iskola fejlődését, vezetőtársaimmal komoly munkát fektetünk az intézmény fejlesztésébe. A tanulóink és szüleik számára szeretném a legjobb módon megszolgálni a belénk vetett bizalmat.
Büszke vagyok arra, hogy az iskola diákjai őszintén és bizalommal fordulnak hozzám. A tanítási órák közötti szünetekben sokszor megyek a diákokhoz beszélgetni, megismerni őket, megismerni a viszonyukat az iskolához. Mindig azt mondom nekik, hogy olyan iskolát szeretnénk kialakítani, ahová szeretnek járni, ahol szeretnek lenni, ahol használható tudást kapnak, amivel boldogulni tudnak majd az életben. Nyitott vagyok az ötleteikre, meghallgatom a véleményüket, az igazgatóval és a vezetőtársaimmal egyeztetve a teljesíthető kívánságaiknak igyekszünk eleget tenni, egy jobb és élhetőbb iskola érdekében.
Fekete Adrienn
szakmai igazgatóhelyettes
Fekete Adrienn
szakmai igazgatóhelyettes
Oktatott tárgyak: digitális kultúra, informatika
1998-ban érettségiztem a Farkas Gyula Mezőgazdasági Szakképző Intézet és Gimnázium közbiztonsági gimnáziumi osztályában. Tanulmányaimat a Hunyadi János Gimnáziumban folytattam, ahol felsőfokú rendszerüzemeltető szakképesítést szereztem. Tudásomat 2001. november 15-től az akkori néven működő BMKT Mezőhegyesi Szakképző Intézmény és Kollégiumban kamatoztathattam rendszergazdaként. Feladataim időközben iskolatitkári teendőkkel egészültek ki. 2006-ban végeztem a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola számítástechnika tanári szakán, majd pedagógusként folytattam szakmai utam. 2013 októberétől a Dr. Illyés Sándor Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola, Készségfejlesztő Iskola és Kollégium Magyarbánhegyesi Tagintézményben tanítottam, ahol megismertem a köznevelés azon területét, amely még több türelemre, empátiára és toleranciára tanítja a pedagógust.
október 15. óta töltöm be a jelenlegi nevén működő Mezőhegyesi Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium szakmai igazgatóhelyettesi pozícióját. Feladatköröm főként az intézmény és a munkaközösség munkatervében rögzített szakmai és oktatói feladatok előkészítése és végrehajtása. A munkám során mindig a teljességre, a minőségre és a tökéletességre törekszem, amelyet a környezetem is elismer.
Kedvelem a kihívásokat, és meggyőződéseim alapján képes vagyok másokat is magammal ragadni. Fontos számomra a közösség összetartó ereje, mert elengedhetetlen részét képezi egy előremutató jövőnek.
Magyar Tibor
gyakorlati oktatásvezető
Magyar Tibor
gyakorlati oktatásvezető
Oktatott tárgyak: agrárműszaki alapok szakmai gyakorlat, erőgépek, géprajz, gépelemek, mechanika
„A tanításnak le kell szállnia a katedráról és tudomásul kell vennie, hogy nem csak agyvelőkkel, hanem fiatal emberekkel van dolga. Különösen a természettudományok terén kell ezt szem előtt tartanunk, ahol az önálló szemlélődés s gondolkodás taníthat csak meg az ismertet megérteni, s az ismeretlent meghódítani.”
(Szent-Györgyi Albert)
1990-ben középiskolai tanulmányaimat befejezve gépgyártás technológus lettem. A szülővárosom, Mezőhegyes szakmunkásképző iskolájában helyezkedtem el mint a gyakorlati oktatást segítő gyártáselőkészítő. Célul tűztem ki, hogy szakoktató leszek, ezért a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola pedagógia szakára jelentkeztem 1994-ben. 1998-ban végeztem és a József Attila Általános Iskola kollégiumi nevelőtanára lettem.
2000-ben technikatanári diplomát szereztem, és ekkor újra a szakmunkásképző dolgozója lettem mint műszaki tanár és szakoktató. Gépelemek, anyagismeret, műszaki ábrázolás, gyakorlat, erőgép, munkagép tantárgyakat tanítottam. Munkám során közel kerültem a mezőgazdasághoz, ezért 2002-ben elvégeztem az ezüst -, majd az aranykalászos gazdaképzőt, és növényvédős vizsgát tettem. Gyermekkorom óta kézilabdázom, kézilabda sportedzői végzettséggel is rendelkezem. Óraadóként a Mezőhegyesi József Attila Általános Iskola, Kollégium és Alapfokú Művészeti Iskolában is dolgoztam testnevelőként.
2015 szeptemberétől gyakorlati oktatásvezető lettem, feladataim a gyakorlati oktatás, képzés tervezése, koordinálása, fejlesztése, versenyek és kiállítások szervezése, a szakterületet érintő jogszabályok alkalmazása, a duális szakképzés megvalósítása, szakmai vizsgák koordinálása, lebonyolítása. 2018-ban pedagógus közoktatás vezető szakvizsgát tettem a Kodolányi János Főiskolán. 2020-ban minősítő eljáráson vettem részt: 99.7%-os teljesítményt nyújtottam, így Pedagógus II. fokozatba léptem.
Pályám legnagyobb eredményének tekintem, hogy régi tanítványaim közül sokan sikeres szakemberek lettek. A legmodernebb technikákat kezelik, ezáltal biztosítják saját és családjaik megélhetését. Szeretem a hivatásom, örülök tanítványaim sikereinek, boldogságának.
Folyamatosan tájékozódom a legújabb oktatást támogató digitális tananyagokról, eszközökről, technológiákról. 2019 nyarán az innovativitás érdekében robotkormányt vásároltunk, és egy elméleti és gyakorlati oktató tanműhelyt hoztunk létre, amelyben a precíziós gazdálkodását tudjuk oktatni. 2020 őszétől egy kis tangazdaságot indítottunk a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt.-én belül: a tanulók részére modern erő- és munkagépeket biztosítottunk.
Azon dolgozom, hogy tanítványaim megértsék a körülöttük lévő világ történéseit, az alkotás örömét minél többször átéljék, a szerszámok rendeltetésszerű használatát megtanulják, fejlődjön rendszerszemléletű gondolkodásuk, kézügyességük, kitartásuk és önbizalmuk. Célom, hogy a változásokat, a fejlődést, az elvárásokat folyamatosan követve szakmai ismereteim naprakészek legyenek, hogy a mezőgazdasági szakmák presztízsét folyamatosan növeljem.