„Az első magyar lovas zenekar kiskatonákból alakult meg Mezőhegyesen. Az állami ménesintézetben fenntartott hadiárva lovászképző tanfolyam növendékei polgári iskoláztatásuk mellett fúvóshangszerek kezelésében kaptak oktatást. A huszonhat fiúból álló lovasított zenekar első bemutatóját nagy tetszés mellett 1927 januárjában tartotta a ménesintézet akkori igazgatója, Hajnyi Arthur ezredes és a ménesintézet főtisztviselői előtt. Ispido, a díszszerszámos csacsi húzta a zenekar nagydobját. A mezőhegyesi lovas felvonulások hagyománya ennél is sokkal régebbi, ugyanakkor a lovas ballagást mint iskolai eseményt csupán 2016-ban vezettük be Szalai János gyakorlati oktató irányításával, aki már az égi mezőkön lovagol” – mondta Tarkó Gábor igazgató úr április 30-án a Ménesbirtok iskolájának ballagásán.
Bár a koronavírus-járvány miatt az elmúlt két tanévben nem rendezhettük meg a lovas ballagást, most a megújult Jung József tér is emelte az esemény fényét.
„Nincs menekvés! Élni, s lenni kell!
Fájdalmakban is magasodva
És nem cserélni soha senkivel!”
Sárközi György szavaival köszöntötte a ballagókat Fekete Adrienn szakmai igazgatóhelyettes asszony. „Eljött a pillanat, amelyért most mindannyian itt vagyunk, hogy még utoljára titeket ünnepeljünk. Ilyenkor többnyire keserédes és szomorú beszédek szoktak elhangozni, mert valójában ez az ünnepség a búcsúzást rejti magában. Búcsúzást a társaktól, a gondtalan középiskolás évektől, a tanáraitoktól és magától az iskolától. Azonban a búcsúzás nem feltétlenül ad okot a szomorúságra, mert nem minden búcsú szomorú, és a változás sem mindig feltétlenül rossz, csupán egy időszak végét jelenti” – emelte ki az igazgatóhelyettes. „Sokan közületek néhány évvel ezelőtt még gyermekként éltetek meg hasonló pillanatokat, de a szüleitek, a rokonaitok, a barátaitok, és a mi szemünkben is „hirtelen” lettetek felnőttek, mert az idő eltelt és továbbra is megállíthatatlanul egyre csak telik.”
„Szeretnénk Nektek adni valamit útravalóul: egyrészt visszatekintést az elmúlt néhány évre vonatkozóan, másrészt néhány előre tekintést szimbolizáló dolgot, amelyeket a tarisznyátokba rejtettünk.
Mit kaptatok az évek során az iskolától?”
- Kaptatok bátorítást és biztatást. Amikor a beiratkozást követően még kicsit bizonytalanul, félelemmel és bizonytalansággal a szívetekben léptetek be az iskola kapuin, nagyon távolinak tűnhetett a mai nap. De társaitok, tanáraitok átsegítettek a kezdeti nehézségeken. A középiskolában töltött 3-4 év azonban hamar elröppent, mintha csak tegnap lett volna, hogy kis varnyúkként még akkor a „nagyobbaktól” tartottatok.
- Kaptatok élményeket, amelyek nem múlnak el nyomtalanul. Ezek az évek nemcsak tanulással és szakmai gyakorlatokkal teltek. A tanítási órák alatt és között elkövetett csínytevések, esetleg tanáraitok bosszantása bizonyára emlékezetesek lesznek majd. Feltehetően azok a pillanatok is megmaradnak örökre, amikor tanítási órákon kívül vagy éppen egy szakmai kirándulás alkalmával kötetlenebbül tudtatok velük beszélgetni.
- Kaptatok iránymutatást a jövőre vonatkozóan.
- A megszerzett tudást, amelynek hasznosításával fokozatosan építkezhettek.
- Hitet és bizonyítékot arra, hogy sokkal többre vagytok képesek annál, mint azt valójában hiszitek.
- Barátságokat és szerelmeket, amelyek az évek alatt szövődtek, és amelyek nem ritkán egy életre szólnak.
„Ti egyenként egészen biztosan még sok-sok dolgot fel tudnátok sorolni, amelyeket az itt töltött idő alatt kaptatok, meg- és átéltetek. Tegyétek hát el ezeket is képzeletben a tarisznyátokba!”
„Mit szimbolizálnak a tarisznyátokba rejtett tárgyak?”
A só az élet ízét jelenti. Egyrészt arra emlékeztet benneteket, hogy élvezzétek az életet, legyen meg az életetek „sava-borsa”, és ha mégsem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt elképzeltétek, akkor se keseredjetek el, másrészt pedig az általatok megszerzett tudás megfelelő módon való alkalmazását is szimbolizálja.
Az érme amely a gazdagság és a bőség szimbóluma kifejezi a tudásotokért megszerzett hasznot, illetve azt, hogy tudásotokat pénzre tudjátok majd váltani. A pénz a bőséget vetíti elő, hogy önállóan, függetlenül is meg tudjátok majd állni a helyeteket a világban.
A hamuban sült pogácsa eredetileg azt a célt szolgálja, hogy a vándor az út során ne éhezzen meg. A pogácsa kerek alakja a világot jelképezi.
Végül egy kép az iskoláról, hogy soha ne feledjétek el azt a helyet, ahol gyerekekből felnőttek lettetek.
„Mit hoz a jövő számotokra?”
„Ezt nehéz előre megjósolni. Valójában a világ még csak most nyílik ki számotokra. Néhányan már egészen biztosan tudják már a választ arra a kérdésre, hogy mik lesznek, ha nagyok lesznek. Vannak, akik még bizonytalanul tekintenek a jövőbe, és vannak, akiket a képzeletbeli „köldökzsinór” továbbra is az iskolához köt, mert itt folytatják tanulmányaikat.
Az utolsó mérföldkőhöz érkeztetek a vizsgák előtt. Ma még ünnep van, de az igazi megmérettetések azonban csak most következnek igazán. Ugyan most búcsúzunk, de az érettségi és a szakmai vizsgák után ennek az iskolának a kapui mindig nyitva állnak majd előttetek.”
A szakmai igazgatóhelyettes a Harry Potterben szereplő idézettel búcsúzott:
„A döntéseinkben, nem pedig a képességeinkben mutatkozik meg, hogy kik is vagyunk valójában.”
„Ez a mondat rámutat arra, hogy az embert a saját döntései teszik felelősen cselekvő emberré, nem pedig, hogy mire lenne képes, mi lakozik benne.
Kívánom, olyan döntéseket hozzatok életetek során, hogy érdemes legyen megelégedéssel visszatekintenetek múló éveitekre, és ha mégsem a terveiteknek vagy számításaitoknak megfelelően alakulnak a dolgaitok vagy úgy érzitek, nem a megfelelő úton jártok, higgyétek el, az azért van, mert valójában az nem a ti utatok.
Büszkék vagyunk Rátok, hogy a vizsgák előtti akadályokat sikeresen vettétek!
Végül nincs más feladatom, minthogy eredményes vizsgákat és sikerekben gazdag életet kívánjak a 2021/2022-es tanév végzős tanulói számára!” – zárta beszédét Fekete Adrienn.
Az alsóbb éves tanulók nevében Balogh Lóránt 11.A osztályos tanuló búcsúzott, a végzős tanulók nevében Paraszt Tünde 12.A osztályos tanuló köszönt el az iskolától, majd Gazsó Adél 12.A osztályos tanuló Túróczy Zoltán: Tanács című versét szavalta el.
Hagyományaink szerint a kiemelkedő tanulmányi eredményt és a közösségünkért végzett munkát könyvjutalommal köszöntük meg. A jutalomkönyveket Kovács Norbert úr, a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. vezérigazgatója adta át.
Jutalomkönyvet kaptak:
Bányai Martina Titanilla 11.1.H osztályos tanuló kiemelkedő tanulmányi eredményéért, szorgalmáért; Buzsik Stella 11.1.H osztályos tanuló jó tanulmányi eredményéért, közösségi munkájáért; Fenesi Anna 11.1.L osztályos tanuló szorgalmáért, szakmai munkájában való kiemelkedő fejlődéséért; Gazsó Adél 12.A osztályos tanuló az iskolai ünnepségeken való aktív részvételéért; Gombár Viktor 11.1.G1 osztályos tanuló tanulmányi munkájáért; Jó Endre 11.1.G1 osztályos tanuló kiemelkedő tanulmányi és gyakorlati munkájáért; Kolompár Jázmin 11.1.L osztályos tanuló tanulmányi eredményéért, szorgalmáért; Kovács Petra 12.A osztályos tanuló kiemelkedő tanulmányi eredményéért, szakmai versenyeken való részvételéért; Kozák Vanda 11.1.L osztályos tanuló szakmai munkájáért; Majernik Tamás 11.1.G2 osztályos tanuló tanulmányi eredményéért; Nagy Bernadett 12.A osztályos tanuló versenyeken való részvételéért, valamint Nagy Norbert és Sulyok Krisztofer 11.1.G2 osztályos tanulók kiemelkedő tanulmányi eredményükért részesültek elismerésben.
Az ünneplés és az emlékezés napja után végzős tanulóinknak sikereket kívánunk az érettségi vizsgákhoz, majd ezt követően a szakmai vizsgákhoz! Gondoljatok az iskolára, diáktársaitokra és tanáraitokra szeretettel! Mi is így gondolunk Rátok, itt leszünk és segítünk.
Mindenkinek köszönjük, hogy jelenlétükkel megtisztelték ünnepségünket!
Tarkó Gábor igazgató
Fotó: Molnár László fényképész
További cikkek
Advent 2024
NAK Pályaorientációs Nap 2024
