Fekete Adrienn szakmai igazgatóhelyettes asszony javasolta, hogy az adventi időszakban ne csupán napokat, hanem heteken át készüljünk a karácsonyra. A kollégista tanulók számára kézműves foglalkozásokkal kezdődtek ezek a programok, majd pedig a történelmi egyházak templomaiban folytatódtak. Régi hagyományt felelevenítve látogattunk el 2021. december 8-án este a Szent György Római Katolikus Plébániatemplomba, ahová magunkkal vittük a gyerekek által készített adventi koszorút. Forró tea és pogácsa várt bennünket, fogyasztásuk enyhítette kissé a kötelező maszkviselés okozta kényelmetlenséget.
A templomban elhangzott igazgatói beszédet üzenetnek szánom nem csak a kollégista tanulóknak, hanem iskolánk valamennyi diákjának, ezért a beszédet teljes terjedelmében közöljük a honlapon:
Kedves Tanulók!
Ne ijedjetek, meg, nem akarok megtéríteni közületek senkit, még kevésbé szeretnék prédikálni. Nagyon ritkán veszem a bátorságot, hogy szóljak a templomban, utoljára 2015. június 20-án álltam itt, amikor a tanítványaimmal közösen az oratóriumban berendezett, az egyházközség tárgyi emlékeit bemutató kiállítást nyitottam meg.
Az iskola tanulóival több alkalommal nemzeti ünnepünkön, március 15-én itt, a Szent György Római Katolikus Plébániatemplomban tartottunk ünnepi megemlékezést. Ezen alkalmakkor szembesültem vele, hogy sokat közületek csakis ilyenkor jártok az Isten házában, ha mi elhozunk ide Benneteket. Évek óta középiskolánkban egy szülő sem igényli gyermekének a hitoktatást, pedig erre lehetőségük, lehetőségetek lenne. Ezért gondoltam, hogy a régi hagyományainkat felelevenítve az adventi időszakban jöjjünk el ide együtt és beszélgessünk kicsit arról, mit is jelent a hit, a vallás, mit is jelent keresztény embernek lenni.
Nagyapám, Erdélyi Imre éppen száz esztendős lenne, miatta lettem templomba járó ember. Itt ültünk minden áldott vásárnap. Hat éve elhunyt, de amikor leülök a helyemre, érzem, hogy ma is ott ül mellettem. Ahogyan a költő Reményik Sándor írja Templom és iskola című versében, amikor leülünk a templomban, mellénk ülnek az őseink is. Hiszen keresztény ország vagyunk, s ez mélyen meghatároz bennünket, nem csak a kultúránkat, erkölcseinket, hanem egész valónkat. Szerencsés vagyok, hogy Nagyapám a keresztény hit örökségét hagyta rám. Arra kérlek Benneteket, ha vannak a családotokban olyan személyek: szülők, nagyszülők, dédszülők, más rokonok, ismerősök, akik templomba járnak, szegődjetek melléjük olykor. Higgyétek el, érdemes – a templom falai között nem csak Istenhez, hanem egymáshoz is közel fogtok kerülni.
Plébános Úr Szent István király ünnepén osztotta meg velünk a tapasztalatait arról, hogy a rendszerváltás táján (1989) az egyház presztízse hirtelen és látványosan magasra ugrott, majd az 1990-es években újra csökkent. Vagyis egy olyan történelmi korszakot követően, amikor a templomba járás nem volt kívánatos, sokakat vonzottak ezek a padok. Amikor pedig már teljesen szabadon, minden hátrányos megkülönböztetés nélkül el lehetett jönni, egyre kevesebben jártak templomba. A fiatalok is sokszor hasonlóan gondolkoznak: amit nem szabad, amit tilos, ami veszélyes, az menő, ezért csináljuk.
A tapasztalataim szerint templomba járni ma nem menő a Ti korosztályotok számára. Valami régi, megfoghatatlan dologgá vált a hit, a vallás, ami kevés korotokbeli fiatalt érdekel. Miért beszélek Nektek most erről én, az iskolátok igazgatója? A vallásos nevelés erkölcsi tartást biztosított a fiatalok számára. A Biblián és Krisztus Urunk tanításain keresztül közvetítette a gyerekeknek az alapvető emberi értékeket, viselkedési normákat. A hittan megszűnésével ez az etikai-erkölcsi nevelés teljes mértékben eltűnt a középiskolánkból. Nagyon-nagyon hiányzik. Nem lépett a helyébe semmi, és ha visszagondoltok a múlt heti iskolagyűlésen is tárgyalt fegyelmi problémákra, azok hátterében is bizony nagy részben ez áll.
Mikor és miért mennék templomba? – sokan biztosan ezt kérdezitek magatokban. Legutóbb akkor jártam templomban, mikor esküvőre mentem. Legutóbb temetésen jártam templomban. Legutóbb akkor jártam a templomban, amikor a kistestvéremet megkeresztelték. Sokan azért mennek, mert bántja valami a lelküket, bűnt követtek el, ami nem hagyja őket nyugodni. Mások, idős emberek félnek a haláltól, nagyon beteg emberek már csak az isteni gondviselésben bízhatnak és a gyógyulásukért imádkoznak, ezért mennek el a templomba. A legtöbbször ezekre a szempontokra gondolunk, de miért jöjjön egy fiatal, életerős, rendes, becsületes, sikeres, gazdag, fiatal ember a templomba? Mit kérjen Istentől, ha megvan mindene? Én legfőképpen köszönetet szoktam mondani az imáimban, és azt hiszem ez a kérdésre az egyik legfontosabb válasz.
A mai rohanó világban az emberek rendkívül elfoglaltak, Ti is tapasztalhatjátok otthon, hogy semmire sem jut elég idő. Nem tudunk magunkra időt szánni. Imádkozni, elcsendesíteni az elménket, a templom falai között elgondolkozni azon, hogy hova tart az életünk, milyen emberek is vagyunk valójában, mi minden van az életünkben, amiért köszönetet mondunk, mi minden van az életünkben, amin változtatnunk kell, kitől illene bocsánatot kérnünk? Ezek azok a kérdések, amit otthon a tv előtt ülve nagyon ritkán teszünk fel magunknak, a templom falai között ellenben minden egyes alkalommal. Nagy szükség van erre, szüksége van erre az egész lényünknek, a lelkünknek.
A keresztény vallás szép. Értékes. Olyan tartalmakat hordoz, amely gazdaggá teszi bármelyikőtök életét. Megerősít. Ráadásul hinni nem kerül semmibe. Buta az az ember, aki ingyen megkaphatja a világ egyik legnagyobb kincsét, de nem nyúl érte. Én a legjobbat akarom Nektek, az iskola tanulóinak, a tanítványaimnak és csakis ezért kérlek Benneteket arra, hogy próbáljátok ki mindazt amiről beszéltem, amit én már megtapasztaltam. Nem fogjátok megbánni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattatok!”
A beszédet követően Harascsák Szilvia 9. L osztályos tanuló szavalta el Ady Endre Karácsony című versét, majd közös énekléssel folytatódott a templomi rendezvény. A Pásztorok, pásztorok és a Mennyből az angyal című karácsonyi dalokat orgonán kísérte Nagy Károlyné.
Dr. Kasuba Róbert plébános úr örömét fejezte ki, hogy ilyen sok fiatalt köszönthet a templom falai között. Elmondta a gyerekeknek, hogy a Szent György Római Katolikus Plébániatemplom 1846 óta Mezőhegyesnek nem csak az egyik legfontosabb vallási, hanem közösségi és szellemi központja is. Ezért fontos, hogy a fiatalok is a magukénak érezzék. Plébános Úr elsősorban az adventi időszakról, az előkészület, a várakozás, a reménykedés idejéről beszélt a tanulóknak. „Ilyenkor fontos, hogy befelé forduljuk, magunkkal foglalkozzunk. És ne csak magunkkal foglalkozzunk, hanem a lelkünkkel foglalkozzunk. A lelkünkkel, amelyet Istentől kaptunk. Mert nem csupán a testünket, az elménket, az intelligenciánkat kell fejlesztenünk, hanem lélekben is fejlődnünk kell. A lelkünk tesz bennünket igazán azzá, akik vagyunk, egyedi és megismételhetetlen emberré.” – mondta Kasuba Róbert atya.
Kószó Ferencné és Szabó Anna Mária csoportvezető nevelőtanárok tartották a próbákat, melynek során a kollégiumi kórus Pintér Béla Gyere el a jászolhoz! című dalát gyakorolták. A dalt az oltár előtt énekelték el a kollégisták gyertyával a kezükben, mely előadás méltó lezárása volt templomi rendezvényünknek. Hálás szívvel köszönjük Dr. Kasuba Róbert plébános úrnak és Nagy Károlyné Erzsikének a szíves vendéglátást és az emlékezetes adventi programot!
2021. december 13-án Erdősi Tibor református lelkipásztor fogadta a kollégista tanulókat a református templomban. A várakozásról beszélt.
Felgyorsult világunkban szinte már idegen a várakozás gondolata, a mai fiatalok nem tudnak, nem akarnak várni, nem tudnak jól várni.
A gyerekek verssel és énekkel készültek a templomi rendezvényre, az előadást követően a maguk által készített adventi koszorún meggyújtották a három gyertyát.
Erdősi Tibor bemutatta a templomot a gyerekeknek, kitért a katolikus és a református templomok közötti különbségekre. A mezőhegyesi református templomot 1909. szeptember 11-én szentelték fel. A neogótikus stílusban épült templom tornya 35 méter magas, a település templomai között a legmagasabb. A Ménesparancsnokság itt szolgáló református hitvallású tagjai és az idénymunkára ideérkező – majd le is telepedő – reformátusok egyre magasabb száma igényelte és egyben bíztatta azt a lelki kérelmet, mely meghallgatásra talált. Az építés és a működés anyagi feltételeit a Magyar Királyi Földmívelésügyi Kormányzat és a Mezőhegyesi Ménesparancsnokság biztosította. A templomban 220 ülőhely van, három harangja van. A 84 kilogrammosat Hőnig Frigyes öntötte 1909-ben Aradon, a 385 és 194 kilogrammosat a Budapesti Harangművek készítette 1924-ben. A templom felújítása 2021-ben valósult meg több mint 50 millió forintból, a forrást a református egyház biztosította.
Köszönjük szépen a hangulatos és tartalmas adventi estét!
Tarkó Gábor igazgató
Fotó: Pintér Gábor nevelő