2011 és 2012 telén rendhagyó, egyszersmind nagyszabású vállalkozás keretén belül diákok és tanárok részvételével a március 15-i ünnepségre egész estés, kosztümös történelmi játékfilmet készítettünk „Menedéke volt a szökevényeknek, s börtöne a hazafiaknak” címmel.
A film forgatókönyvét azonos című helytörténeti munkája alapján Tarkó Gábor igazgató úr írta, a filmet maga rendezte, vágta, szerepelt benne, sőt az operatőri feladatok nagy részét is magára vállalta. A film a reformkor óta érintetlen eredeti helyszíneken játszódik, a szöveg tanulását nagyban megnehezítette, hogy a korabeli nyelvezetet használtuk.
A forgatások „bázisa” a Helytörténeti Gyűjtemény volt, ahol egy börtöncellát rendeztünk be a forgatásra. A felvételek a legzordabb télben, nem kis nehézségek árán készültek el január, február és március hónapokban. Többek között jelenetek forogtak a 18. majori külsőkemencés csikós lakoknál, a Szent György római katolikus plébániatemplomban, a Traun-kápolnánál a temetőben; a Hangai-épületben, a központi istállóban és a Csekonics-udvaron; a „Nagyiskola” pincéjében, a déli kis diadalkapunál és a temető mögötti, 19-i erdőben, társas kocsin.
A parancsnoki épületben játszódó estély-jelenetet Tarkó Mihály otthonában, korabeli antik bútorok között rögzítettük. Az egy órás alkotás messzemenően törekszik az 1848-as történelmi események, az azokat meghatározó módon alakító mezőhegyesi személyek, valamint a szabadságharc korának hiteles bemutatására.
A valós történelmi eseményeket egy kitalált történetbe ágyaztuk, hogy a közönség jobban be tudja fogadni. Ezt fejezi ki a film elején az a korabeli nyelvezettel megfogalmazott ajánlás, melynek szövegét alább idézzük:
„Az alkotók minden szerény lehetőségeik általi igyekezetüknek eme gyümölcsét abbéli reménnyel ajánlják Mezőhegyes város közönségének, hogy hiteles útonni megemlékezésük méltó tisztelgés az 1848-as revolúció előtt. Az itt lefestett történések magas percentje valósággal megesett, s csak a módozat és néhány név változtattatott meg kissé, mi által is kipótoltattak a történet fonalában már csak az idő múlása által is foszlatott hézagok, s az Intézetért jobbára tollal vívott harczokhoz a fantázia tűjével kalandos, fiktív szálak is fűzettek.
A filmben a reformkor, illetőleg az azt megelőző korok építészeti remekei korabeli, szép tekintetet adnak, s a szereplők öltözete, az általuk használatba vett tárgyak, eszközök tekintetében is a kor szelleméhez való hívségre törekedtünk. Ezen indokból megjeleníttetnek olyan darabok – fegyverek, bútorok, könyvek, s más egyebek –, melyek a gondviselés által is 1848 óta épségben megőriztettek.
Megidézni törekedvén Anyanyelvünk hangzásának korabeli divatját, a régies beszéd megtartatott, s e szempontból indulva ki az elhangzó dialogusok közül is nem egy szó szerént hangzott el egykoron…”